Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermek versek

 Zelk Zoltán: A kiskertész

Kora reggel talpon vagyok,

kis kertembe kiszaladok,

várnak énrám a virágok,

rózsák, szegfők, tulipánok.

 

Hogyha beszélni tudnának,

tán jó reggelt kívánnának,

hangos szóval köszönnének

szomszéd kertnek, napnak, szélnek.

 

De én így is értem őket,

látom, milyen vígan nőnek,

látom, milyen vígan élnek -

színnel, illattal beszélnek.

 

Este alusznak a fák is,

mind elalszik a virág is,

nincs paplanuk, nincs párnájuk,

mégis gyönyörű az álmuk. 

 

 

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi

(Hujj, hujj, én a szél vagyok!)

kék udvarban seprűjével

megkergette a napot.

Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!

Nap mondta: Bujj, bujj, bujj!

Szél kergette,

utolérte,

jól megverte,

összetörte,

kék udvarból kiseperte,

kendőjébe bekötötte,

mondjátok meg: hova tette?

Zsebretette a napot.

Zsebretette? Zsebre ő!

Azért van most rossz idő.

 

Osvát Erzsébet: Hová tűnt a gyalogút?

Hol az út?

Hol az út?

Hová tűnt a gyalogút?

Dehogy tűnt el,

ott van rég,

befedte a hó, a jég.

Eltéved, ki arra jár.

Arra csak a madár száll.

Varjúcsapat

kering arra,

hol az utat hó takarja.

Rászáll a hórengetegre,

vígan károg,

jó a kedve.

Lába nyoma ott marad,

kicifrázza a havat.

 

Benedek Elek: Nagypapa és nagymama

 

Kis butikók mit gondolának?

Nagypapának és nagymamának

Felöltözének.

Tán még azon is versenyeznek,

Megeshetik, össze is vesznek:

Melyik a vénebb?

 

Gyors szárnyalással szállnak az évek,

S az elröpült év sose tér meg,

Bárhogy szeretnék.

Szomorúan fejet lehajtnak,

Ha még egyszer - fel-felsóhajtnak -

Gyermek lehetnék! 

 

 

 Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,

gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna

egy óriás tenyerét.

 

Ha az arcom elé tartom,

látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem,

Látom, nagyobb, mint a fejem.

 

Hogyha eső cseperegne,

nem bánnám, hogy csepereg,

az óriás nappal-éjjel,

óriási tenyerével

befödné a fejemet.

 

 

La Fontaine: A teknős és a nyúl  

la fontaine: a tücsök és a hangya

Mit csinált a tücsök nyáron?

Csak muzsikált hét határon.

Aztán jött a tél a nyárra,

s fölkopott a koma álla.

 

Szomszédjában élt a hangya:

éhen ahhoz ment panaszra,

s arra kérte, egy kevéske

búzát adjon neki télre.

 

"Búzát? - szólt a hangya sógor. -

Már ez aztán sok a jóból!

Tél elején sincs búzád már?

Hát a nyáron mit csináltál?"

 

"Mit csináltam? Kérem szépen

muzsikáltam - szólt szerényen

tücsök mester. - Aki kérte,

nótát húztam a fülébe."

 

"Nótát húztál, ebugatta?

Nohát akkor - szólt a hangya -

járd el hozzá most a táncot!

Jó mulatságot kívánok."

 

 

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz 

Veszekedtem a kisfiammal,

Mint törpével egy óriás:

- Lóci, ne kalapáld a bútort!

Lóci, hova mégy, mit csinálsz?

Jössz le rögtön a gázrezsóról?

Ide az ollót! Nem szabad!

Rettenetes, megint ledobtad

Az erkélyről a mozsarat!

 

Hiába szidtam, fenyegettem,

Nem is hederített reám:

Lépcsőnek használta a könyves

Polcokat egész délután,

A kaktusz bimbait lenyírta

És felkoncolta a babát.

Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta

S az asztal tetejére állt.

 

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,

De azért tetszett a kicsi,

S végül, hogy megrakni ne kelljen,

Leültem hozzá játszani.

Leguggoltam s az óriásból

Negyedórára törpe lett.

(Mi lenne, gondoltam, ha mindig

Lent volnál, ahol a gyerek?)

 

És ahogyan én lekuporodtam,

Úgy kelt fel rögtön a világ:

Tornyok jártak-keltek köröttem

És minden láb volt, csupa láb,

És megnőtt a magas, a messze,

És csak a padló volt enyém,

Mint nyomorult kis rab mozogtam

a szoba börtönfenekén.

 

És ijesztő volt odalentről,

Hogy olyan nagyok a nagyok,

Hogy mindent tudnak és erősek

S én gyönge és kicsi vagyok.

Minden lenézett, megalázott,

És hórihorgas vágy emelt

- Föl! föl! - mint az első hajóst, ki

Az egek felé szárnyra kelt.

 

És lassan elfutott a méreg,

Hogy mégse szállok, nem növök:

Feszengtem, mint kis, észre sem vett

Bomba a nagy falak között:

Tenni akartam, bosszút állni,

Megmutatni, hogy mit tudok.

Negyedóra - és már gyűlöltem

Mindenkit, aki elnyomott.

 

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...

És ekkor, zsupsz, egy pillanat:

Lóci lerántotta az abroszt

S már iszkolt, tudva, hogy kikap.

Felugrottam: Te kölyök! - Aztán

No, ne félj! - mondtam csendesen.

S magasra emeltem szegénykét,

Hogy nagy, hogy óriás legyen.


Kiss Dénes: Labdajáték

Száll a labda, röpp, röpp,

száll rajta a pötty, pötty,

kislány dobja, fiú kapja,

itt a labda, ott a labda.

 

Dobd a labdát fel, fel

s kapd el a kezeddel,

itt a labda, hol a labda?

Fiú dobja, kislány kapja.

 

Száll a labda, röpp, röpp,

száll rajta a pötty, pötty,

jobbra-balra és forogva,

sose essen le a porba!

 

Devecsery László: A sárgarigó fészke 

Sárga ruha, szürke mellény,

farka tollán csillan a fény.

Szálldos, röppen ágról ágra,

felesége hazavárja,

hogy a villás ág hegyére

fészek legyen már estére!

Építgetik, kötögetik,

és szálanként fel is teszik:

puha tollal bélelgetik.

 

Őri István: Madárének

Kedves madár, röpke madár

szép szárnyával fészkére száll

csippent egyet, csippent kettőt

csippent sokat - tizenkettőt.

 

Fiókákhoz imígyen szól:

"Tollas babák, kis szentjeim!

gyönyörködnek mind szemeim

pelyhes begyek, apró szárnyak

fennen hangzó éhes szájak!

 

Csoóri Sándor: Világjáró

Csiga-Zsiga elindul -

fúj a szél, fúj a szél.

Komótosan mendegél,

mendegél.

Reménykedik mindenáron,

világgá jut egy fűszálon,

egy fűszálon.

 

De mire az erdei

bagoly-harang megkondul,

s világvégi lapulevél alkonyul,

Csiga-Zsiga egy tenyérnyi

világűrbe belehull,

belehull.

 

Reggel, mikor fölébred,

fölébred,

mit lát körbe? Csak rétet, csak rétet.

Szarvasbogár agancsán a harmat, a harmat,

olyan, mint a kelő nap,

kelő nap.

 

Őri István: Hold Anyó meséi  

 

Patak partján, rétek alján 

 

lepkeszárnyon szállni jó

 

gyere te is, repülj velem

kedves-kerek Hold Anyó!

 

Szemed csillan patak vizén

táncra perdül mind, ki jó

gyere közénk, táncolj velünk

bűvös fényű Hold Anyó!

 

Édes szellő, röpke árny

kacagó szép szivárvány

ugye látod, milyen jó

szép a világ, Hold Anyó!

 

Megölellek, megszeretlek

soha többé nem engedlek

életem vagy, ó be jó

kedves öreg Hold Anyó!

Álmos szemek le-le csukva

mécses lángja girbe-gurba

ágyba menni volna jó

jó éjszakát, Hold Anyó!

 

Göndör mosoly, kicsi kéz

Álomország, szép, de szép!

Ó be jó, ó be jó,

mosolyog a Hold Anyó!